Volt egy időszak az életemben amikor azt gondoltam h népművelő leszek. aztán valahogy mégse. Ha jól emléxem akkor azért nem mert a zenét jobban szerettem, meg szórakoztatni is. Az előbbi viszont nem feltétlen ezt sugallta h kiteljesedhetek egy - legjobb esetben vidéki -művelődési házban. Viszont van két barátom akik életműve itt teljesedhetett ki. Ritkán találkozunk de akkor mindig megváltjuk a világot - elméletben. Aztán gyün a magyar gyakorlat és a léggömb csak úgy pukkan. Egyszóval másfelé csal a kalandvágyam, késöbb azért néhanapján sajnáltam h mégse. De h mért filózok erről? Minap kaptam egy barátomtól egy emailt melynek tartalma egy igen érdekes sztorit adott közzé. Most megosztom. Elöljáróban le kell szögeznem, elképesztő story de tudom h ez a magyar valóság. (idevágó elcsodálkozásomat lehet, h az is teszi, h nem utazom tömegközlekedési eszközökkel -több oka is van ennek) Közreadom az érintett gondolatait is az esettről, hiszen az "első kézből" hitelességében hiszek, ha bár vannak elméletek amiben nem, hangsúlyozom; nem 100% értek 1et. Íme:
"Példa kép
Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigánycsalád ült mellettem. Apuka, kb. két méter magas, anyuka nagydarab testes cigányasszony, és egy nagyjából tíz éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
Elmosolyodtam, és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami egyébként egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínűleg már sehol sem kapható).
Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: .DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan
megjegyzem: cigánykultúra.
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofánverem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek.
Nem úgy hogy lopjak, és köpjem le a többi embert.
Mielőtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a .Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik hogy őt így nevelték, nála ez természetes.
Újból megállapítottam, hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért?
Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én is azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, nem pedig azért mert állandóan rámszállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek."
Ma hazafelé tartottam az iskolából, és a buszon olvasgattam. A busz hátuljában ültem, ahol csak egy cigánycsalád ült mellettem. Apuka, kb. két méter magas, anyuka nagydarab testes cigányasszony, és egy nagyjából tíz éves gyerek. Megáll a busz, kinyílnak az ajtók, és leszállnak a szülők, a cigánygyerek pedig odalép hozzám, és megkérdezi mit olvasok. Nocsak, ez nem cigit kér, nem aprót, nem kötekedik, csak kíváncsi mit olvasok.
Elmosolyodtam, és kedvesen válaszoltam neki, megmutatva a könyvet (ami egyébként egy történelmi témájú, elég régi könyv, valószínűleg már sehol sem kapható).
Erre elindul az ajtó felé, és megragadja a könyvet. De nem járt sikerrel, mert erősebben fogtam, úgyhogy kicsúszott a kezéből. Erre visszafordul, és egy hatalmasat köp felém, majd azt kiáltja: .DÖGÖLJ MEG! KURVA ANYÁD! És leugrik a buszról. Az utasok meglepetten néznek felém, én pedig csak halkan
megjegyzem: cigánykultúra.
Ez egy órája történt nagyjából. Azóta elgondolkoztam, hogy mi lett volna, ha nem vagyok ilyen békés. A szerencséje egyrészt az volt a gyereknek hogy nem sikerült ellopnia a könyvet, és hogy nem sikerült leköpnie. Mert akkor lehet, hogy véletlen úgy pofánverem hogy szilánkosra törik a kis arca. A másik szerencséje hogy rettentő békés ember vagyok, kisgyerekeket meg főleg nem szoktam bántani. Engem így neveltek.
Nem úgy hogy lopjak, és köpjem le a többi embert.
Mielőtt valaki megkérdezné nem, nem vagyok sem kopasz, sem bomberdzsekis, és nem is a .Hogyan verjünk cigányokat c. könyvet olvastam. Tehát semmi oka nem volt rá a gyereknek hogy így viselkedjen. Ebből az következik hogy őt így nevelték, nála ez természetes.
Újból megállapítottam, hogy aki Magyarországon utálja a cigányokat az nem rasszista, csak tapasztalt. Kezd egyre jobban dühíteni, hogy nap mint nap ilyen történeteket hallok, és közben a médiából az harsog hogy szegény cigányokat elkülönítik, nem járhatnak egy iskolába a magyar gyerekekkel, kiközösítik őket. Na vajon miért?
Persze a bőrszínük miatt. Logikus. Én is azért utálom a darazsakat, mert fekete-sárgák, nem pedig azért mert állandóan rámszállnak, belemásznak a kajámba, ha pedig megpróbálom elhessegetni őket, megcsípnek."
Tegnap és ma is edzettem rendesen, sikerült ma reggel letudnom a napi adagot. Imádok reggel túl lenni a dolgon, egészen más igy a nap hátralevő részében a közérzetem. 93.9 kg lassan de megy lefelé, annak ellenére h tegnap 18 óra után juttottam hozzá a vacsihoz, ráadásul spagetti is.
+ 1 kicsi csoki is.
Utolsó kommentek